Ma megnéztünk megint a nádorvárosi családi házat, ahol kialakításra kerül a napközim. Apróbb belső és külső munkálatok várnak ránk, de reményeim szerint mindennel végzünk áprilisban. A ház Nádorváros egy csendes zsákutcájában található.

Na, most az előbb veszett el ennek a bejegyzésnek a fele. Pedig olyan büszke voltam rá.

Szóval annyi volt benne, hogy a családi napköziről írtam pár hivatalosnak tűnő dolgot, de az összes többi bejegyzést szeretném személyessé és őszintévé tenni. Hiszen nem lehet érzelemmentesen írni egy olyan dologról, amitől majd kiugrok a bőrömből boldogságomban. Lesz egy olyan munkám, amit imádok. Szerintem ezt nem sokan mondhatják el magukról. Persze nagyon nagyon nagyon sok segítséget kapok a szüleimtől, akik segítenek a Varázskert megvalósításában. A munkahelyem az otthonomban lesz, és ami talán ennél is fontosabb, hogy az egyetlen drága kislányommal lehetek egész nap. Még olyan kicsi, nincs másfél éves sem, és szívem szakadna meg, ha alig látnám egy nap, egy másik munkahely miatt. És milyen jó lesz neki, hogy egész nap csak játszhat a gyerekekkel!!!